Ez most egy rövid rész, de nem tudtam jobban lezárni. Ezért ígérem, hogy a következő hosszú lesz! Most ugyanis megérkezett a motiváció, legalábbis már van, aki ösztönöz :)
A hatalmas kihagyásért már nem is tudom, hogyan kérjek bocsánatot, most úgy tervezem, gyakrabban lesz rész.
Most viszont jó olvasást és szép álmokat nektek :*
Xoxo
Isabella Vines
A felkészülés csak pár percig tartott. Nem is tarthatott volna tovább, mert a burukok ránktörték az ajtót. Az egész olyan volt, mint egy filmben. Ők csak álltak az ajtóban, és néztek minket, mi pedig néztük őket. Amennyire mi, baiklák hasonlítottunk egymásra, ők éppen annyira különböztek. Heten voltak. Egy fiú állt a v forma csúcsában, hárman-hárman pedig mögötte, a két oldalán srégen. Végignéztem rajtuk. Mindannyian fiúk voltak. Khaki nadrágot és fekete, kapucnis pulóvert viseltek. A legelső fiú latin származású lehetett, sötét szeme csak úgy izzott a gyűlölettől. Jobbra mögötte egy barna hajú, világos bőrű ikerpár állt, akik pont az a típus voltak, akik kék szemének azonnal hinnék. Mögöttük egy alacsony, néger fiú zárta a sort. A másik oldalon az első egy szőke, nagyon világos bőrű fiú volt, akit egy kerek arcú, ázsiai srác követett. Végül a sor végére tévedt a tekintetem. Tudtam, hogy látni fogom, de megrázott. Nem az, hogy tagadhatatlanul neki állt a legjobban az egyenruha. Nem az, hogy a kidolgozott testével kitűnt a többiek közül. Nem is az, hogy a világos haját milyen színűre festették a fáklyák fényei. Még a napsütötte, tökéletes arcát is kibírtam volna. A szeme nélkül. Ekkor gyűlöltem meg a képességem. Mert Chris rámemelte a tekintetét, és minden érzés, ami csak nagy odafigyeléssel lehetett volna kiolvasható onnan, most elemi erővel csapott le rám. Direkt mutatta meg. Pontosan tudtam. Chris rémült volt. Halálosan félt. Nem maga miatt. Miattam. Aggódott értem. Eközben eltökélt volt, és gyűlölte a körülöttem állókat. De még a gyűlöletében is volt valami olyan mély irónia, ami megremegtetett. Arra készült, hogy elpusztítson minket. És eközben menthetetlenül beleszerettem a zavarodott tekintetébe és abba, ami mögötte volt.
Emily felkapta a fejét. Meghallotta a gondolataimat. Vagy Chris gondolatait. Mindegy. De felém kapta a fejét anélkül, hogy átgondolhatta volna a mozdulatot. Ez ugyanis a csata első mozdulata lett. A csatáé, amit ő indított el anélkül, hogy akarta volna. Amint Em összerezzent és elmozdult, a latin buruk-vezér elhajította a fáklyát, amit az esés közben generálódó szellő oltott el sisteregve. Megindult felénk, a többi buruk pedig követte. Az ereimben megfagyott a vér, és csak vártam a végzetem. Nem tudom, ki bírt ezzel a képességgel, de ő kapott először észbe. Ő ugyanis villámgyorsan egy védőbúrát vont körénk. Erre mindenki észbekapott és védekezésbe kezdett. Vezetőnk csak kinyújtotta a kezét, és az ázsiai ellenfelünk kimerülten rogyott össze. A fekete buruk azonban búraeltávolító képességgel bírt. Villámgyorsan eltüntette felőlünk a védőpajzsunkat, és megindult felénk. Innentől kezdve az egészet csak egy lassított felvételként láttam, és még máig sem tudom, hogyan volt mindez lehetséges néhány másodperc alatt. Chris villámgyorsan megindult felém. Tudtam, hogy a túszejtés a céljuk egyelőre. De Chris tisztában volt a képességemmel, és azzal is, hogy csak rá nem hat. Hogyan szállhattam volna szembe vele? A fizikai erőm mélyen az övé alatt volt. De ugyanakkor, meglátva, hogy hogy elbizonytalanodtam, a kölyökképű szőke is felém iramodott. Észbe kapva megacéloztam magam, és egy hatalmas bizonytalansághullámot küldtem rá. Látszott, hogy egy pillanat múlva fogalma sincs, ki vagyok, és ő hol van. A pillanatomat kihasználva nekiiramodtam a másik irányba. Egyenesen valaki más mellkasának. Bizonytalanul néztem fel a szemébe. Amit nagyon nem kellett volna, mert azonnal megremegett a lábam, és le kellett sütnöm a szemem.
-Szia.-mondta, de érdes hangja alig hasonlított a rendesre.
-Szia.-feleltem várakozásteljesen.
-Megölelhetlek?-kérdezte.
-Felőlem...-válaszoltam egykedvűséget tettetve. Chris először erősen magához szorított, majd felkapott, és futni kezdett velem az erdő felé. Túsz lettem. Az első túsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése