Viszont ebben már előjön a hit, szóval szeretném elmondani, hogy ez csak én találtam ki. Nem ebben hiszek és ha jól tudom, nincs is ilyen világnézet.
Jó olvasást!
Örülnék a kommenteknek ;)
xoxo
Zs
(Én csak ott álltam megsemmisülve. A fejemre csaptam, megpördültem és önmagam átkozása közben kiléptem a bejáraton. Hazafelé beborult az ég, és egyre jobban fájt a fejem. Kezdett egyre aggasztóbb lenni az egész. Emily pedig tud valamit, amit nem mond el...)
A víz hideg. Ahogy úszom, simogat. De ijesztően sötét. Pedig tiszta. Tenger, és mégsem sós. Egyszerre egy kis medence lesz belőle. Kocogtatják az üveg falát és időnként bevilágítanak. Időnként egy nagy koppanás vagy fénycsóva a nyomasztóan sötét vízben. És csak úszom.
Verejtékben úszva ébredtem. Még sötét volt. A koccanások azonban folytatódtak. Valaki kővel dobálta az ablakom. Aztán bevilágítottak. Feltápászkodtam és az ablakhoz léptem. Emily és az elvont társasága várt rám. Csak kérdő tekintettel rájuk néztem, mire Emily intett a kezével, hogy menjek. Rápillantottam az órámra: fél 12. Egyszer fekszem le korán, akkor is felkeltenek. Gyorsan felkaptam egy ruhát és a fekete bakancsomat, befontam a hajam és már lenn is voltam. Fülledt meleg volt, de a legtöbbek hátára dzseki volt terítve.
- Nincs meleged?-néztem Emilyre. De ő csak elmosolyodott és megrázta a fejét. Őőő fura.- Hová megyünk?
- Majd meglátod.
Oké, akkor ne válaszolj normálisan.
Még három háznál megálltunk és összeszedtünk egy-egy korunkbelit. Ők azonban rögtön érkeztek, úgy látszik, csak én nem tudtam a kiruccanásunkról. Majd öt perc séta következett az erdőben. Na, az elég ijesztő volt.
A fal mellett egy apró hűtő és egy tűzhely kapott helyet. Az egyik lány rögtön a hűtőhöz lépett és kivett belőle egy nagy üveg tejet és süteményeket. Visszafordult és mindkettőt lerakta a székek alkotta kör közepére, az asztalra. Na várjunk csak. Hogy kerül ide asztal. Mert amíg én a lány mozdulatait követve hátat fordítottam a körnek, ott megjelent egy asztal. Emily jelent meg mellettem.
- Jól vagy?-kérdezte.
- Ez..az..hogy? Az asztal.. Ilyen gyorsan...-hebegtem, mire ő csak elmosolyodott és megrázta a fejét. Kezdett elegem lenni a titkokból.
Leültünk körbe a székekre. Az arcokon cikázott a kandallóban égő tűz fénye. Irtóztam a helytől és mégis otthon éreztem magam. Belemélyesztettem a lábam a fehér bolyhos szőnyegbe. Már meg sem kérdeztem, hogy hol van rólam a cipő és hogy hogy kerül ide szőnyeg. Tudtam, hogy csak egy mosolyt és fejrázást kapnék. És éreztem, hogy valamiért elhoztak. És ha céljuk van velem, akkor ezekre is megkapom majd a választ, ha itt lesz az ideje.
Éjfél körül már minden szék elkelt, így megszámoltam, hányan vagyunk. Pont tízen voltunk és mindenki túl szabályos külsejű. Rajtam kívül.
- Claire!-Szólított a nevemen a számomra teljesen ismeretlen lány, amitől megborzongtam. De a borzongás mellett valamiféle melegség járta át a teste, olyan érzés volt, mint mikor egy számomra nagyon fontos ember szól hozzám. Várakozva néztem a világítóan kék szempárba. - Mit mondott már el neked Emily?
- Semmit. - feleltem félénken. A lány elégedetten elmosolyodott.
- Gyere - mondta és felállított. A kör közepén álltunk. Megfordított, hogy neki háttal legyek és elkezdte tapogatni a hátam. Két keze megállapodott egy-egy ponton. Pont ott, ahol fájt. Kicsit megnyomkodta és mikor felszisszentem, elvette a kezét. Most szembefordított magával. Ahogy fordultam, tudatosult bennem, hogy nyolc várakozással teli, kíváncsi szempár méreget. És mégsem zavart. A lány mélyen a szemembe nézett, én pedig álltam a tekintetét. Éreztem, hogy lelát a vesémig. Körülbelül 10 másodpercig tartott, végül visszaültetett a helyemre, Emily és egy magas, vékony fiú közé. Ő azonban még nem ült le. Váltott egy sokatmondó pillantást Emily-vel, majd hozzám fordult.
- Üdvözöllek közöttünk-mosolygott rám. A mosolya földöntúlian szép és jóleső volt. A szavaira sustorgás futott végig a szobán, de elégedett morajlásnak ítéltem meg. - Akkor elmesélem, miért is vagy itt.
Belekezdett, én pedig egyre jobban elkerekedett szemmel néztem rá.
- A jó és a rossz időtlen harcát mindenki ismeri. De hogy ez hogyan jelenik meg, azt kevesen. A bizonytalant mindenki mással magyarázza, a legtöbben Istennel vagy istenekkel. Beszélnek angyalokról és ördögökről... És ez mind nem véletlen. Mindhárom létezik, ha nem is pont abban a formában, ahogyan a köztudatban élnek. Talán a legközelebb a valósághoz az angyalokkal kapcsolatban járnak az emberek. A jót szolgálják. Szárnyuk van, bár repülésre ritkán használják. Hogy ne legyen feltűnő a másságuk, a szárny nem állandó. A legjobb szó rá a visszazárható, de tudom, hogy ez így elég idétlenül hangzik. Valamennyi nyomuk azonban van, összezárt állapotban is. Baikláknak nevezik őket, mert a baik maláj nyelven jót jelent. Az ördögök meghatározása már jóval pontatlanabbul állandósult. Bár tényleg a rosszat szolgálják, ez nem nyilvánvaló. Kinézetük semmiben sem tér el az emberekétől, ezért csak baiklák vagy félbaiklák tudják megkülönböztetni őket tőlük. Míg a baiklák az embereket védik, így csak veszély esetén jönnek elő a képességeik, addig a burukoknak, azaz ördögöknek állandóak. A buruk malájul rosszat jelent. Közös a kettőben az, hogy területeken elosztva csapatokba szerveződnek és minden egyednek van valamilyen különleges képessége.
Beszéltem a félbaiklákról. Ugyanígy van félburuk is. És a legritkább, mégis létező csoport a baiklák és burukok keverékei. A félbaiklák az ember-baikla házasságból jönnek létre. Nincs szárnyuk, sem különleges képességük, csak megérzik a burukok közeledését vagy jelenlétét. Az ő gyermekeiknek már semmit sem adnak át a baikla tulajdonságokból. A félburukokat csak a nagyobb mennyiségű rosszindulat és türelmetlenség választja el az emberektől, egyébként nincs különbség, így nem is érzékeljük őket. Az ő gyerekeik sem örökölnek tőlük különleges tulajdonságokat. A baikla-buruk keverékek a menentuk. Ez malájul bizonytalant jelent. Bizonytalan a hovatartozásuk, főleg az ő döntésükön múlik. Valamelyik szülőjük azzal, hogy az ellenféllel lép házasságra, átáll az ellenkező oldalra. Sajnos ez legtöbbször a baikla, mert ez az érzékenyebb, szelídebb fél. De attól, hogy a menentu mindkét szülője a rossz oldalon áll, a menentu, ha úgy dönt, baiklává válhat. Ez a döntés általában hároméves kor körül történik meg. Ha azonban nem a szülők oldala mellett dönt, akkor örökbe kell fogadni valakinek az ellentétes oldalról. Emiatt gyakran a menentu döntése szerint a szülők oldalt változtatnak, hogy ne kelljen elszakadniuk a gyermeküktől, majd később ellene harcolniuk. Az istenségek pedig magát a Földet jelentik, ami otthont ad nekünk. Mi itt mind baiklák vagyunk. Tehát a szüleink, nagyszüleink és az ő felmenőik is mind baiklák. De a képességek utoljára az 1800-as években aktivizálodtak ezen a területen, akkor volt különösen aktív a burukok tevékenysége. Így legtöbbünk szüleinek fogalma sincs a képességeikről. Ráadásul amint egy baklia elmúlik 16 éves, ő veszi át a képességeket és a szülei elvesztik azokat. Viszont a nem aktív bakliák csak bakliával házasodnak, csak bakliába képesek beleszeretni. Ez egy ösztön, fontos azért, hogy ne vesszünk ki. Ha van testvéred, de még nincs itt, akkor az vagy azért van, mert nincs 16 éves, vagy lassabban reagál.- magyarázott, majd levette a dzsekijét és hátat fordított nekem. A pólója hátán két kis dudor jelezte a szárnyak helyét.
- Hú.-szólaltam meg két perc csend után, mikor sikerült feldolgozni a hallottakat. - És a szárnyakat csak úgy tudjuk használni, ha nincs rajtunk felső?
- Nem, szerencsére erre vannak kifejezetten repüléshez használt ruhák. Általában egy csoportba egy baikla specializálódik repülésre, a többiek csak vészhelyzetben használják a szárnyukat. Azért fáj a hátad, mert nő a szárnyad. A fejed pedig azért, mert érzékeled a burukokat.Elővette és kiterítette elém a térképet.
- Ez jelöli azokat a pontokat, ahol az elmúlt egy hónapban találkoztunk burukkal.
A szememmel gyorsan végigpásztáztam a jelöléseket, végül egyen megakadt a szemem. És hirtelen szörnyű gyanúm támadt.
