4. fejezet

Sziasztok :) mivel már ténylegesen beindult a nyár nekem is, elhatároztam, hogy fogok rendesen időt szánni a blogra. Régen kezdtem, de sosem volt időm írni... Úgyhogy most nyáron minden vasárnap hoznék új részt, de lehet, hogy majd besűrűsödnek a bejegyzések, ahogy én is egyre jobban élvezem majd :) (Tudom, hogy ma péntek van, így viszont vasárnapra nem tudom ígérni, igyekszem..) Nem is húznám az időt tovább, itt az 5. fejezet ;)
xoxo
Zs

(Jó szórakozást.-mondtam, elengedtem Emily karját, és egy széles vigyorral az arcomon sarkon fordultam. Aztán éles fájdalom hasított a fejembe és elsötétült a világ. Még éreztem, hogy estemben egy erős kéz kap el.)

Mikor kinyitottam a szemem, egy halványkék plafon bámult vissza rám. Egy ágyban feküdtem, aminek nagyon Dave-illata volt. Megpróbáltam felülni, de éles fájdalom hasított a fejembe. A próbálkozásomra az illat tulajdonosa megjelent mellettem és egy pohár vizet nyújtott felém. Segített felülni, így körülnézhettem a szobában. Sosem jártam még itt, annak ellenére, hogy milyen jóban voltunk Dave-vel. A falakat fa borította, csak a plafon volt halványkék. Az legtöbb bútor fehér, kék vagy fa volt. Fiúszobához képest rendezett volt és stílusos. Mint Dave.
Az ágy végében egy széken Emily ült törökülésben és mosolyogva nézett rám.
- Ti végignéztétek ahogy ájultan fekszem aztán magamhoz térek?-röhögtem el magam.
- Szívesen.- mosolygott fanyarul Dave. Láttam a huncutságot a szemében, de mégsem a régi szeme volt. Ott volt benne a szánakozás, mikor rám nézett. Utáltam ezt.
- Adjak zsepit?-szóltam be Dave-nek. Ő csak kérdőn nézett rám. -El ne sírd magad nagy szánakozásodban.-magyaráztam.
- Na jó, most már mondd el, mi bajod!-hördült fel Dave. És sajnos igaza volt.
- Oké, oké, bocsi.-tettem fel a kezem.-De utálom hogy így nézel rám. Hallottam az üzenet végét, megértettem, nem kell szenvedni. És elég sok dolog történt azóta, hogy beszltünk ma-túrtam a hajamba. Vártam, hogy kijavítanak, hogy nem ma volt, de nem tették. Ezaz! Nem aludtam át egy napot sem!
- Ó, igen?-nézett rám hunyorogva Dave. - Például?
És most el kellene neki mesélnem, hogy kicsit több, mint egy órával azután, hogy szerelmet vallottam neki, egy másik sráccal csókolóztam, akiről nem tudok semmit? Hát ezt nem hiszem, hogy el kellene mondanom. Felkaptam a fejem. Dave és Emily elég furcsán néztek rám. Kis ideje elmélkedhettem már...
- Szóval?-nézett fürkészőn a szemembe Dave.
- Sok minden, na.-kezdtem begurulni. Megszorítva éreztem magam-Amúgy is, egész nap fájt a fejem és a hátam, legkisebb bajom is nagyobb ennél.
- Nekem is fájt a fejem.- Mondta Dave. A régi Dave biztos bedobta volna ezt, hogy ne kelljen kellemetlen helyzetbe hoznom magam. De most láttam a szemén, hogy tényleg aggasztja valami.- És Emilynek ugyanúgy, mint neked.-nézett a lányra.
Emily kifejezéstelen arccal nézett ki az ablakon.
- Minden rendben?-kérdeztem tőle. De ő csak megrázta a fejét. - Mi történt?
- Majd elmondom.- Sütötte le a szemét.
- Nekem is ígérgeti egy ideje-mondta csípősen Dave.
- Ha ígérgeti, biztosan el fogja mondani, csak még nincs itt az ideje. Nem kell türelmetlenkedni, majd ha kell, megtudod.-Jártattam a szám, miközben összeszedtem a cuccaimat.- Dave, köszönöm, hogy elkaptál és hogy idehoztál. Sziasztok.
- Szívesen, de az elkapást a szöszi haverodnak kéne...-mondta, miközben én már az ajtón léptem ki. Erre megpördültem a tengelyem körül és félbeszakítottam:
- Milyen szöszi?
- Az a sulirádiós, tudod. Nem tudom, ki az, sosem láttam ezelőtt.
- Chris?-kérdeztem és éreztem, hogy fülig vörösödöm. Dave gúnyosan elmosolyodott.
- Mondtam, hogy nem tudom a nevét. De látom te igen. Tényleg sok dolog történt ma.- nevetett ki és becsapta az ajtót.
Én csak ott álltam megsemmisülve. A fejemre csaptam, megpördültem és önmagam átkozása közben kiléptem a bejáraton. Hazafelé beborult az ég, és egyre jobban fájt a fejem. Kezdett egyre aggasztóbb lenni az egész. Emily pedig tud valamit, amit nem mond el...