Sziasztok :) Itt is van az első rész, remélem, tetszeni fog :)
xoxo
Zs
Ugyanúgy indult ez a nap is, mint a többi. Reggel felkeltem, elmentem suliba.
Dave amint meglátott, elindult felém. Nagyot dobbant a szívem.
- Szia!- köszöntem neki mosolyogva.
- Szia.
- Naa, mi a baj? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal, amire már ő is elmosolyodott.
- Mi szokott, ha hozzád jövök?- kérdezte keserű mosollyal.
- Emily.
- Talált.
- Na, mesélj, mi történt. -kértem mosolyogva. Kívül mosolyogtam. Belül nagyon fájt. Még szerencse, hogy ilyen jó színész vagyok. Szerettem Dave-et, jobban, mint kellett volna. Nem lett volna szabad, mert én ismertem legjobban az érzéseit, én tudtam a legjobban, hogy semmit nem akar tőlem, hiszen naponta végighallgattam az Emily- vel kapcsolatos érzéseit... Ez volt a legnehezebb az egészben. Az még jól ment volna, hogy tudjam, hogy nem érez irántam semmit. De végighallgatni, ahogy egy másik lányt nevez gyönyörűnek, hogy egy másik lány foglalja le minden gondolatát... Nehéz volt.
- De ha nem érdeklem, akkor ezen miért kapta így fel a vizet?!
- Tessék?!- kaptam fel a fejem.- Ne haragudj, azt hiszem, kicsit elkalandoztam.- mondtam. Pontosítok: teljesen belefeledkeztem a gyönyörű szemeibe...
- Hol vesztetted el a fonalat?- nézett rám kicsit sértődötten.
- Azt hiszem...azt hiszem még a legelején. - kaptam el a fejem. Szép kis barát vagyok...
- Valami gond van? -kérdezte.
- Nem, nem, ne haragudj, csak...mostanában nem túl jól alakulnak a dolgok...- mondtam.
- Mesélj, attól könnyebb lesz - kacsintott rám. Jaj!
- Nem...hiszem, hogy ez túl jó ötlet lenne.- fejeztem be végül.
- Miért?-nézett rám kiskutyaszemekkel.- Én is mindent elmondok neked!
- Jaj, ebben teljesen igazad van, csak...csak rosszul éreznéd magad miatta.
- Valami rosszat csináltam?
- Nem, nem tehetsz semmiről.
- Akkor el kell mondanod.
- Nem hiszem, hogy ez a legjobb ötlet lenne...
- Mondd el! - követelte.
- Csak...nem szeret, akit én szeretek.
- Hah, ismerős a helyzet...- nevetett keserűen. Ott ültünk a folyosón, a hideg kövön egymás mellett, és sajnáltuk egymást. Mélyet sóhajtott, és a vállamra hajtotta a fejét. Hevesen vert a szívem. Huh, nyugi, Claire, mert minden rezdülésedet érzi most...
- Valami gond van? - kapta fel a fejét. - Úgy lihegsz, mint akit fojtogatnak.
Na, király.
- Nem, nincs. Csak...csak be van dugulva az orrom, és nehezen kapok levegőt.- jutott eszembe egy ésszerű magyarázat.
- Szép pár vagytook!-röhögött ránk Ashley, mikor elment mellettünk.
- Istenem, mikor fogja már fel ez a szerencsétlen, hogy csak barátok vagyunk, és semmi többet nem akarunk a másiktól!- horkant fel Dave. Nem bírtam tovább, kicsordultak a könnyeim. Még jó, hogy Dave feje a vállamon pihen, úgyhogy nem látja.-gondoltam. Utállak, Murphy: Dave felpattant mellőlem, és a kezét nyújtotta.
- Gyere, lassan kezdődik az óra!
Igyekeztem valamit az arcom elé kapni, de késő volt.
- Te sírsz! Mi a gond? - ijedt meg.
- Semmi, csak, csak...-feltápászkodtam, direkt a keze nélkül- csak most hagyj egy kicsit. Ne haragudj.- mondtam, és elrohantam a WC- be. Mikor egy fél perce bent voltam, valaki elkezdett dörömbölni az ajtón.
- Claire, mondd el, mi baj!- követelte.- Melyik srác miatt vagy ennyire padlón, meglátogatom!- röhögött.
- Pont ezért nem fogom elmondani.
- Naaa...
- Ígérd meg, hogy nem fogod bántani, okolni, és ugyanúgy fogsz velem viselkedni, mint azelőtt, hogy elmondtam volna.
- Ígérem!
Nagy levegőt vettem.
